2016. június 20., hétfő

Mi számomra a jó Horror történet?




A történetemmel igazán meg akarom ragadni azt a fajta dolgot, amit én horrornak gondolok. Azt akarom, hogy a történetemben ne az legyen a horror hogy valakit feltrancsíroznak. Az emberek a mindennapi gondokat elfelejthetik, és másokért aggódhatnak, vagy élvezhetik másoknak a szenvedéseit. Meg kell ragadni az ember szívét, és úgy játszani vele, mint egy focilabdával. Egyfajta pszichikai terrort létrehozni, amiben az olvasó nem érzi magát teljesen rosszul, mert akkor nem lenne élvezhető a történet haladása. A kötödések, és a hétköznapi emberek akik érdekessé teszik a sztorit. Nagy csavarokat gondoltam már ki így előre is a történetnek. Tizenöt fejezetesre terveztem, mint A Démon Barátját, de most nem akarom elbízni magam.

2016. június 19., vasárnap

2.Fejezet: A másik világ



2.Fejezet

Lisa oda ért az apartman elé ám most nem tétovázott. Beszállt a liftbe, a második emeleti gomb ezúttal pedig világított. Végig ment a különös zajokkal teli folyóson, és megállt a 111-es ajtónál.
- Hát akkor esünk túl rajta. – Lisa elővette a kulcsot és benyitott a lakásba. A szoba úgy maradt, ahogy volt. Dohos szag kerítette be az egészet. Minden a helyén maradt apja eltűnése óta. Lisa leült a kanapéra, és elderengve nézett körbe a szobába. Látta maga előtt a jelenetet, ahogy egy maszkos gyilkos megkéseli az apját, majd kitakarít, a testet egy zsába helyezi, és elmenekül. Lisa könnyekben tört ki. A sok érzelem, a nyomás, ami benne volt éveken át egyszerre csak kitört belőle, mint egy vulkán. A hangos, és keserves sírás közben nem vette észre mi történik körülötte. A TV magától bekapcsolódott, a fürdőben pedig zajok hallatszottak kifelé.
- Mi a fene? – Lisa észre ébredt. Könnyes szeme most a folyosó végén lévő fürdőre szegeződött. Megszilárdult testét egy hangos törésszerű hang rázta meg. Lisa elővette fegyverét és lassan belépet a hang helyszínére. A tükör tört be. A kijárati ajtó felé indult, de a kilincs letört, és az ajtót kívülről bezárták.
- Mi történik itt? – Lisa teli erőből indult neki az ajtónak, de az nem moccan a másik pillanatban már arra ébredt, hogy a szobában teljes a sötétség. Elővette a zseblámpáját, és körbe nézett. A falakon kígyózó szerű féreg formájú vörös szörnyek mászkáltak. Lisa szemei kikerekedtek. Elővette fegyverét, de nem látott, amikor lőni készült. Lisa sosem tanult lőni. Az anyja erre az egyre nem gondolt. A lány a sokk hatására nem tudta tovább feldolgozni a dolgokat, és akaratlanul elájult, az agya leállt.

Vizes párára ébredt fel Lisa. Az ajtó mögötte tárva nyitva volt. A kiborult lány eszeveszettül rohanni kezdett az apartman kijárata felé. Az apartman viszont most más volt. Az eddigi lepukkant, és zajos hely most csöndes, és még jobban leharcolt. A falakon már nem csak a tapéta, de most már a vakolat, és néhol a tégla is hiányzott. Néhol lyukak voltak a falakon. Lisa a liftbe szállt, de az nem működött, így a tűzlépcsőn rohant tovább lefelé. Amikor kifutott az utcára hirtelen csapta meg a fény a szemeit. Elsőnek szinte alig látott valamit. A földre rogyott, és próbálta kifürkészni mi az a fény, ami így megvakítja. Olyan volt, mint a reflektorfény. Egy-két perc elteltével már kitisztult a kép. Egy teljesen másik helyen találta magát. Az ég olyan volt, mintha a felhők egymásba olvadtak volna, és egy egészet alkottak volna. Nem volt kék ég csak a szín tiszta fehér fényesség. Az utca, ahol most állt hosszabb, és szélesebb volt az eredetinél. A házak egy - egy emelettel alacsonyabbak. A kocsik inkább régebbi modellek.
- Hol a fenében vagyok? – Lisa visszafordult, de az apartman bejárata már zárva volt. Pisztolyát a zárra célozta, és lőtt. Nem sikerült. Lőtt még egyszer. Sikertelen. A lány kikerekedett szemmel nézett a zárra, amin a golyók nem fogtak.
Egyszer csak egy sikoltást hallott az egyik sikátorból. A két apartman közötti részből jött a hang. Lisa fegyverét maga elé téve lassan fordult be. Amit látott teljesen lesokkolta. Alaskát egy magas, izmos teremtmény a falhoz szorította. Lisa gyorsan cselekedett. Hármat lőtt a lény furcsán mozgó, arctalan fejébe, amitől a szörny hátrálni kezdett.
- ALI FUSS! – kiáltozta. A szőke tini lány Lisa felé kezdett el rohanni. A hatalmas szörny elől ketten menekültek. Lisa nem hitt a szemének, de egyfajta nyugodtságot adott neki a barátnőjének jelenléte. Habár fasírtban hagyták egymást nemrég most csak ők vannak egymásnak. A lányok egyik utcából a másikba fordultak, míg egy hotelbe be nem rohantak.

- Mi a szar volt ez Ali? Hol vagyunk? – kérdezte Lisa idegesen.
- Nem tudom. – bőgött Alaska.
- Mi ez a hely? Mégis mi történik velünk?
- Épp Tomival voltam az apartmanban. Szexeltünk, aztán ő valamiféle rohamot kapott. Hívtam a mentőket, majd bementem az egyik mosdóba vízért, de elestem, bevertem a fejem és itt ébredtem. – mesélte Alaska zaklatottan, könnyek között.
A hotel recepciós részén voltak a lányok. Az egyik közeli kanapéra ültek le. A nagy és magas tér inkább már a modernebb hotelekre emlékeztetett. A recepciótól balra és jobbra egy felfelé vivő lépcső állt, amik két nagy ajtóhoz vezettek. A recepciós pult felett pedig egy óriási festmény volt. A festményen Lisa egy érdekes dolgot fedezett fel.
- Jézusom ezt nem hiszem el. – mondta mire Alaska érdeklődve pillantott Lisára, ki a nyakláncát szorongatva közeledett a festményhez. A kép közepén az a szimbólum volt, amint a születésnapján kapott nyakláncán.
- Ezt nézd. – Lisa megmutatta Alaskának is a felfedezett nyomott.
- Ez jelenthet szerinted valamit? – kérdezte már nyugodtan Alaska.
- Talán. – Ezek után Lisa átkutatta a recepciós pultot. Talált egy térképet a hotelről, és feljegyzéseket.
- Ez lehetetlen. – mondta Lisa értetetlen arccal – Az utolsó bejegyzés 1978-ból való, de ez a hotel úgy fest, mintha ma építették volna.
- Na jó ez nem frankó. Lisa én el akarok innen menni! Induljunk vissza az utakra lehetséges, hogy van kiút innen. Menjünk, kérlek. – mondta Alaska kétségbeesetten.

A lányok visszatértek az utakra. Lisa a térképet fürkészte, miközben mellette a hiányos öltözetű Alaska vonaglott táskáját szorongatva.
- Lehet, hogy meghaltunk, és ez a pokol. Megérdemeljük. Gonoszak voltunk egymással. – Lisa ferde szemmel nézett Alaskára.
- Nem hinném. – mondta.
- Mit? Jó igen. Bizonyára, ha ez a pokol melegebbek kéne lenni, és akkor nem fáznék ennyire.
- Először is honnan veszed, hogy a pokol meleg, és nem egy jeges verem? Másodszor nem hinném, hogy én gonosz voltam veled.
- Nem? Hát nem fogok most vitázni veled, mert épp befagy ott lent. Majd megbeszéljük, amikor kijutunk innen. – mondta Alaska, majd hirtelen megállt. Fejét felfelé szegezte.
- Mi van? – mondta Lisa, majd ő is felnézett. Előttük egy hatalmas fal állt. A falnak nem volt teteje, mert az égig ért.
- Ez meg mi a szar? Mi a kibaszott jó isten! Ááá… - üvöltött Alaska. Lisa értetlenkedve állt a fal előtt. Szeméből egy könny csordult ki.
A szomorkodás viszont nem tarthatott tovább. Alaska hirtelenjében üvöltözni kezdett, mintha megszállta volna valami. Lisa karjaiba zárta a lányt. 

- MI AZ? ALI MI TÖRTÉNIK? – Lisa mögéjük nézett és látta, ahogy egy árny a távolban közeledik, majd a szenvedő lányra helyezte a tekintetét. Alaska folyamatosan rángatózót, majd hirtelenjében vért kezdett el felköhögni. A lány nem bírta tovább, és felállt fekvő helyzetéből, majd öklendezni kezdett. Szájából egy madárszerű kisebb szörnyeteg bújt elő, ki szanaszét szaggatta a lány száját. Lisa elővette fegyverét lőtt kettőt a levegőbe, mert a lény nagyon gyorsan repült el a fehér fellegekbe. A lőszer kifogyott. Alaska még élt, így Lisa felsegítette őt, és közösen betértek egy közelben lévő étterembe. A lányt lefektette az egyik kanapéra, majd rongyokat hozott, amit a lány arcára tekert. Alaska elájult, de még élt. Lisa elkezdte kitisztítani a sebet, de hirtelen elvesztette a látását.

A fehérség egyszerre csak sötétedni kezdett. Lisa látta a hatalmas üvegen keresztül, ami az utcára nézet, hogy a kinti fehérség egyszerre csak éjszakává változik. A lámpák nem világítanak, kint a végtelen sötétség. Felkapcsolta hát a zseblámpáját. Felsegítette a barátnőjét, majd bevonszolta a raktárba, ahol az ajtót biztonságosabbnak gondolta. A lány bezárta az ajtót, és lekuporodott elé. A barátnőjét pedig elfektette.
Mitévő lehetne? A lány csapdába esett egy másik világban, ahonnan látszólag nincs kiút. Átfutott az agyán, hogy talán apja is ebben a világban esett csapdába.
Lisa egy tükör darabot talált a padlón, amin furcsa dolgot vélt felfedezni. Miközben a tükörbe nézett nem magát látta, hanem egy másik helyet. A hely máshogy nézett ki, mint ez a világ. Zöld fákat látott, és egy parkot egy ablakon keresztül, azután egy elhaladó emberi alakot. Egy szobát látott a tükrön keresztül. A lány eldobta a tükröt, majd a nyugalmat viszont megzavarta az érdekes zaj, ami az étterem bejárati részéről jött.
- Valaki itt van. – mondta, majd befogta kezeivel a saját száját, és könnyezni kezdett. Hevesen verni kezdett a szíve. A fantáziájával saját magát rémisztette halálra. A sok szörnyűség után a legnagyobb borzalmakat tudta csak elképzelni. Egy halálos óriás, vagy egy ördögi kutya? Mi lehet, mi törhet majd az életére? A lány síri csöndben volt. Lefeküdt barátnője lábára, és behunyta a szemét. Éles, őrjöngő tömeg hangokat hallott. Mintha kint katasztrófa lenne, és több ezer ember menekülne valami elől. A lány kinyitotta szemét, majd látta, hogy a lámpa újra felkapcsolódott, de a barátnője viszont eltűnt. Kinyitotta a raktár ajtaját, és elindult az újra fényes város utcájára. 

- ALASKA! – ordibálta.
- Mit tegyek? Ó istenem mit tegyek? – kérdezte magától, majd a távolban alakokat látott mozogni kik felé közeledtek. A lány sebesen vissza rohant az étterembe, és keresni kezdte a kulcsot a konyhából az apartmanba vezető ajtóhoz. A lány átkutatott már majdnem minden szekrényt, amikor az egyik alak már az étterem ablakában volt. A lány üvöltözött. Az alak egy nő féleségű, szétszakadsz szájú, sötét szemű szörny volt. Mintha vérrel öntötték volna le őt a kezén pedig hegyes karmok voltak. Az egyiket az ablakra tette és lassan húzni kezdte azt, ami vicsorgó hangot adott ki. Lisa szíve már majdnem hogy kiugrott helyéről, amikor az egyik szekrényben végre megtalálta a kulcsot. Gyorsan felrohant a sötét apartman folyosóira, és befutott az első szobába, ami nyitva volt. A közelben lévő szekrényt az ajtó elé tolta, eltorlaszolva azt. A lány csak ekkor nézet körbe a szobába. Lámpáját végig vitte az üres szobán, aminek a közepén egy darab ágy állt csak. Az ágyon pedig egy papír fecni. A lány leült és elolvasta: 


2002. Jan. 2
Tegnap szóltam a szomszédnak, hogyha még egyszer az én ajtóm elé teszi a szemetét rendőrt hívok, de rosszabbul jár ha én megyek át, mert akkor én hat golyóval érkezem. A furcsa hangok miatt is szóltam már neki. A szuszogó, és sistergő zajok miatt már három hete rosszul alszom. Ez a furcsa, és sovány alak jobban jár ha nem kezd ki velem. …….
D. naplójából egy részlet.


A lány végig ment a nappaliból kimenő folyosóra, aminek a végén kiütötték a falat. A lyukon keresztülment Lisa, és egy sokkal nagyobb szemétdombon találta magát. Mindenhol elhagyott ruhák, könyvek, és bútorok. A falakon pedig vörös festékkel felrajzol jelek. A lány nem hitt szemének. Már megint az a szimbólum, de most egy idézet is állt a szimbólum felett.

„A háromszög jelenti a rendet, az istenünk rendjét. A négyzet a bűnt, amit a démon küldött ránk. A kör jelenti az állandóságot. A kereszt pedig az Istent magát. Legyünk áldottak az Atya, a Fiú, és a Szentlélek nevében. Ámen.”

- Ezt vérrel írták. – mondta Lisa, majd megvizsgálta a szimbólumot. Mintha a közepén egy lyuk lett volna. A lyukba benézve Lisa a nyüzsgő várost látta. Ordibálni, és püfölni kezdte a falat, de senki sem hallotta. A lány kiment vissza az apartman folyosójára, és a szimbólumos szoba melletti szobába próbált betörni, de nem sikerült neki. Az ajtón egy kis résen ugyan azt a képet látta. A kinti világot. A gyönyörű, fényes, és nyüzsgő világot, amit eddig annyira utált.
A lánynak a könnyei nagy cseppekben csördültek ki szeméből. Összerogyott, és segítségért esedezett. Már butaságnak tartotta az ötletet, hogy apja után indult. A földön feküdve aztán csak egy hangot halott. Egy gyermekhangot.

- Miért tetszik sírni a néni? Talán bántották? – mondta egy kislány, ki Lisa felett állt egy macit szorongatva a kezében. A lánynak egy rózsaszínű szemüvege volt, és overált viselt.
- Nem én nem. Hogy kerülsz te ide? – kérdezte elképedve az előtte álló kislányt Lisa.
- Itt lakik a mamim, de ő most dolgozni ment. Azt mondta várjam meg itt. – Lisa arra gondolt elmondja a kislánynak, hogy ez lehetetlen, de már maga a tény, hogy nincs egyedül boldogabbá tette.
- És neked mi a neved?
- Nem beszélhetek idegenekkel. – vágta rá a maciját szorongatva a szőke hajú kislány.
- De hát már most is beszélünk. Nem vagyunk idegenek. Tudod, mi lehet, hogy a legjobb barátnők leszünk. – mondta Lisa letörölve a könnyeit, mosolyogva.
- Sajnos az nem történhet meg, mert a néninek már van egy barátnője. – mondta a kislány rezdületlen arccal, mire Lisa értetlenül nézet a kislányra.
- Te ezt honnan tudod?
- Te akartál mindig is elmenni abból a világból Lisa. Nem kéne szomorúnak lenned. Hisz te hívtál minket. – mondta a kislány lassú hátráló lépéseket téve, majd elszaladt. Lisa utána indult, és látta, hogy a kislány egy szobába fordul be. A szobába érve Lisa súlytalannak érezte magát, mintha csak egy léggömb lenne, aki a semmiben lebeg. Hátra nézve nem látott semmit. A végtelen sötétségben pedig a világítás sem segített neki.
- A fény vonzza őket, de elűzi a sötétséget. – hallatszott a kislány hangja.
- Hol vagy? Segíts! – kérte Lisa a kislányt, de válasz nem érkezett. Lisa rohanni kezdett. De hiába csak a végtelen sötétben rohangált. Egyszer csak viszont mintha lába alatt kiesne a talaj zuhanni kezdett. Egy kis idő után fénycsóvákat kezdett el látni. A fény egyre nagyobb lett. Aztán mikor már a fény forrása kirajzolódott előtte eluralkodott rajta a pánik. Végtelen tűz, amibe épp beleesni készül. Lisa egész teste lángba borult. Sikoltása bezengte az egész teret, és időt.

1.Fejezet: A szülinapos



Sötét

Világ

Roland W



1.Fejezet



Harold Shepherd nem volt sosem egy átlagos férfi. Sosem állt meg egy pillanatra sem a globalizált világban. Irodája vált az otthonává, és azt, amit ő „hazának” nevez már csak egy hely maradt, ahova aludni jár. Amikor szabadságát tölti, egész nap a TV előtt ül, és lustálkodik. Két lányát és feleségét pedig teljesen elhanyagolja. A kapcsolatuk kedvesével olyan lett, mint a munkatársaival. A lányok váltak a tárgyakká, és a feleség lett az ügyintéző. Hat évbe telt mire a feleség összeszedte magát és készen állt arra, hogy közölje a férjjel a kapcsolatuk végét és elküldje őt a háztól. A férfi egy apartmanban talál magának egy átmeneti lakást, amíg nem talál magának egy megfelelő tengerparti luxus lakást, ami hozzá illik. A Tom Arnold apartman egy elég lepukkant, és koszos hely volt. A belváros egyik zűrösebb helyén építették fel. Habár új építésű volt a kinti bűzt, és hangokat nem tudták „felújítani” vagy eltüntetni. Harold elfogadta a tényt, hogy most itt kell élnie egy darabig. Be is rendezkedett, hogy otthonossá tegye.
A lakásba belépve nagy nappali terül el egybe a konyhával. Egy folyosón pedig ott van a hálószoba, és a fürdő. Harold leült a kanapéra, és folytatta a semmit tevő tevékenységét, és továbbra is a TV-t bámulta.
A kanapén ülve aludt el. Éjszaka érdekes zajokra ébredt fel. Harold-ot a hangok a fürdőbe vezették. A fürdő kicsit volt, épp hogy befért minden, ami egy fürdőbe kell. Harold véres kéznyomokra lett figyelmes a tükrön, ami a mosdó felett volt. Ott állva hirtelen pördült meg, és észre vette, hogy a háta mögött a csempék hirtelen maguktól a földre estek. Nem volt szűkség több érdekes történésre. Harold sebesen az ajtó felé rohant, hogy elmeneküljön. A kilincsre helyezte kezét, majd kinyitotta a folyósora vezető kijárati ajtót. Ám nem a folyósora került, hanem vissza szobájába. Akárhányszor nyitotta ki az ajtót és lépet át rajta ugyan ott találta magát. Rá jött, hogy ezzel nem jut ki a lakásból. A férfi szerencsét próbált az ablakoknál, elhúzta a függönyöket, de elé csak a végtelen sötétség tárult. A férfi teljesen pánik esett, szíve hevesen vert, és már nem tudta, hogy álmodik-e vagy sem. A TV egyszer csak hirtelen szörnyű, üvöltő mély hangokat kezdett kiadni. A férfi hatalmas zajokat kezdett el hallani a hálószobájából mintha valaki szanaszét verne mindent. Nem érdekelte abban a pillanatban inkább ő zúzta és taposta szét a TV-t, hogy elhallgasson, majd csak utána indult meg a hálószobába hátha az ottani ablakok jobb kilátást biztosítanak neki, és a zaj csak egy illúzió. A férfi azt hitte, hogy valaki tréfát űz vele. Ám mikor bejutott a hálószobába lélegzete kihagyott egy pillanatra. A földről egy felakasztott férfi logót ellentétes gravitációval a plafon felé, és karját pedig Harold felé kitárta, mintha segítségért nyújtózna. A férfi kirohant a szobából, és újra megpróbált az ajtón keresztül elmenekülni, de feladta a harcot. Az áram hirtelen elment az egész lakásban. A sötétségben úgy döntött leül a földre, és vár. Miközben ott ült körülötte elsuhanó alakok szellőjét érzet, majd egy kéz érintését a vállán.

***

A feleség egy héten keresztül nem érte el Harold-ot. Így úgy döntött utána jár a dolgoknak. Felkereste az apartmant, és szembesült vele, hogy ott nem lakot, és nem élt a férje. Ezek után a férfit éveken keresztül kereste a rendőrség, és a jóindulatú kereső csoportok, majd sok év után halottnak nyilvánították. A lakást azóta is rejtélyek övezik.



…TIZENÖT ÉVVEL KÉSŐBB…

 Egy viharos, és hangos éjszakán Lisa Shepherd rémálmok között ébredt. Ez kezdett rendszeressé válni mióta apját az előző héten hivatalosan is halottnak nyilvánították. Ma tölti be a tizennyolcadik életévét. Minden álma, hogy bűnügyi nyomozó legyen, és hogy az apja keresésére tudjon indulni. Nagyon megnehezítette az életet az, hogy anyja alkoholista lett, és hogy nővére mély depresszióba esett Harold eltűnése után. Ő maga nem ismerte az apját, de anyja és nővére miatt teljesen a betegévé vált. Arról álmodozott, hogy megtalálja az apjukat, és majd boldogan térnek haza, hogy egy normális család legyenek.


Lisa nem tudott vissza aludni, inkább felvetette ruháját, majd harapott valamit, és elindult Vancouver utcáit róni. Akarva, vagy akaratlanul is, de útjai során mindig Tom Arnold előtt találja magát. Sosem tért be az apartmanba nyomokat keresni, sosem volt bátorsága bemenni abba a szobába. Habár minden hír, és mindig szóbeszéd azt mesélte, hogy apját megölték az apartman lakásban, majd eltüntették a nyomokat, és a testet. Lisa mindig is érzett egy különös és titokzatos érzést, amikor az apartmanhoz ment. Egyfajta dezsávű szerű érzettet, mintha már járt volna itt. Mintha ismerné ezt a helyett, de nem úgy, mint apja halálának feltehető helye, hanem mint egy részt egy világból. Lisa sosem tért be, de úgy érezte, hogy itt az idő szembenéznie démonaival.


Betért az apartmanba. A lepukkant apartman liftjébe beszállva érdekes dologra lett figyelmes. A gombok fényei közül a második emelethez tartozó, ahova épp indulni készült, kialudt. Nem lett volna ez akkora nagydolog, ha nem a szeme láttára aludt volna ki. A lánynak hitelen elszállt a bátorsága. A lift ajtóját kinyitotta, és megindult kifelé. Újra A ködös, és veszélyes utcán találta magát. A lány rohanni kezdett vissza az otthonába. Amikor viszont a házuk bejáratához ért, és benyitni készült egy kéz fogta meg a vállát.
- Te meg hol voltál? – kérdezte az éles hang.
- Hát te meg mit keresel itt? – lepődött meg Lisa.
- Azt hitted kihagyom a születésnapod? A világért sem. Hoztam neked a kedvenced. – mondta mosolyogva a lány egy zacskót felmutatva.
- Csak nem narancs ízű csokoládé? Na gyere menjünk be! Sok mesélni valóm van neked. – mondta Lisa, majd bementek, és leültek a kanapéra a TV-előtt.
- Hol van Minerva? – kérdezte a barátnő.
- Alszik, ahogy mindig. Megint kiütötte magát, és te szüleid Alaska? – kérdezte Lisa miközben össze vissza pakolt, hogy a kupiból egy kis rendet teremtsen.
- Nem hagynak békén a hülye kis táborukkal, ahova szerintük mennem kéne. Én nem akarom luzer, stréberek között tölteni az egész nyaramat. Tommal, és a haverokkal már annál inkább, és ha már itt tartunk szeretném ha eljönnél velem a nyáron egy zenés fesztiválra. Tudom, hogy te inkább magányos zenehallgató vagy, de basszus ha egyszer belekóstolsz nincs vissza út. – mondta izgatottan a lány, de Lisa leszegett fejjel a lábait bámulva válaszolt:
- Nem is tudom Ali. Jobb lenne ha ezen a nyáron nem zavarnál. Tudod, épp készülők megkeresni az apám. – a lány barátnője elképedt arcot vágott.
- Jézusom! Drágám én tényleg megértelek meg minden, de már majdnem, hogy tizenöt éve az egésznek. Tovább kell lépned. Az apád sem akarná, hogy így élj. Minden nap őt keresve, mikor tudod jól te is, hogy MEGHALT! – a lány szavaira Lisa ingerülten állt fel a kanapéról.
- Azt hiszem itt lesz az ideje annak, hogy elmenj. – mondta Lisa, majd kinyitotta az ajtót, és irányt mutatott a szabad szájú szőke lánynak.
- Höh… hisztis ribanc vagy Lisa! Csak játszod itt a nagy áldozatot. „Jaj elveszett az apám!” Már unalmas Lisa! Senkit sem érdekel, mindenkinek megvan a saját baja. Szóval jobb is ha most elhúzok innen, és soha többé nem találkozunk, mert elegem van a folyamatos sajnálkozásaidból. Még hogy mi legjobb barátnők… nem is értem, hogy tudtalak elviselni három éven át. Viszlát, liba. – azzal a lány kereket oldott.


Lisa kényelmesen elterült a kanapén, és mély álomba szenderült. Csak a nap ébresztette őt fel. A konyhaasztalon pedig megtalálta anyja levelét:

Szia, Lisám!
Bocsáss meg a tegnapiért. Tudod nemsokára itt az évfordulója apád elvesztésének, és kezdem… mind egy. Elmentem a boltba, és beugrom a nagyihoz is. Este pedig megtartjuk a születésnapi bulidat. Elhívtam Sandra-t is. Remélem, eljön. Ott leszek én és a mama, és pár barátod.
Puszil, anya.

- Mekkora felhajtás. – gondolta Lisa. Eljött az este, és Minerva, Lisa anyja is hazatért már. Csak ketten voltak.
- A nagyi rosszul érezte magát, de küldött neked pénzt, hogy megvehesd, amit csak szeretnél. A barátaid az az Alaska lány meg a Tommy gyerek pedig nem válaszol a hívásaimra, így kicsikém azt hiszem ketten maradtunk. – mondta a lányának szomorúan az anya.
- Semmi gond. Amúgy sem akartam nagy felhajtást. Torta sem kellet volna. – az anya feltartja a mutató ujját.
- Na ezt meg se halljam. Ha tudnád mennyit kerestem, hogy olyat kapj, amit te szeretsz.
- Szeretlek anya. – mondta a lány, majd az anya a torta felvágása közben egy csókot nyomott lánya arcára.
- Az ajándékod pedig ott vár téged a szobádban. Remélem tetszeni fog. – Lisa sebesen rohant a szobájába, mintha csak karácsony lenne.
Az ajándék egy nagy rózsaszín szőrös dobozban volt. Lisa kinyitotta, és elámult a szépségtől. Egy egész nyaklánc sor gyönyörű gyémántokkal. A nyakláncon pedig egy szimbólum szerűség volt. Egy háromszor benne egy négyzet benne pedig egy kör középen pedig ezt egy kereszt metszette ketté.
- Ez gyönyörű anya köszönöm, de mi ez a különös jel? – kérdeztem mire anya egy nagyot sóhajtott.
- Tudod milyen babonás a nagyid. De nem csak ő volt ilyen. Az ő anyja, és az egész családfád egy babonás bolondokból álló bagázs. – mindketten nevettek egy jót, majd az anya komolyra fordította a szót.
- De igazából ez a jel egy védő szimbólum. Mindenféle gonosztól, és árnytól. Úgy gondoltam itt az ideje, hogy átadjam a családi örökséget, még ha nem is hiszek benne.


Leszállt az éj. Az anya újra leitta magát, úgy hogy megint mély álomba zuhant. Lisa viszont nem tudott aludni. Folyamatosan a furcsa jelenségre gondolt. Behunyta szemét. Álmaiban egy különös helyen járt. Egy teremben tele rózsaszín dobozokkal, ám az egyik csurom véres volt. A dobozt kinyitva pedig egy csupa vérben úszó fej üvöltött rá.
Heves szívdobogással, és izzadt tenyerekkel riadt fel álmából a lány. Ez már csak még egy éj, amit alvás nélkül tölt. Lisa megmakacsolja magát, és úgy érzi eljött az ideje, hogy belépjen abba a lakásba, és lezárja magában ezt az egészet. Felkelt, felvette a ruháját. Elővette zseblámpáját, és vész esetére a szekrényében heverő kis pisztolyt is. Az anyja elég elővigyázatos lett Harold eltűnése után, így a lányok és ő is tart fegyvert otthon. A lány felkötötte dióbarna haját, felvette a sötét bőrdzsekijét, és elindult az apartman felé.